Lelkészek etikai kódexe ?

" Ragaszkodj az intelemnhez, ne térj el tőle, vigyázz rá, mert ez az életed." Péld 4,13

E szentírási vers megszólított. Az erkölcsi hűség és az életszeretet elválaszthatatlan - szól az üzenete. Ez új szentírási fordításaz erkölcsöt intelem fogalmával fordítja. Az erkölcs nem feltélezéseket, hanem határozott elveket,elvárásokat fogalmaz meg,talán innen adódik az intelem fogalom használata is. A példabeszéd üzenete világos: az intelemhez való ragaszkodás, ennek helyes megértése és ezek szerint való életvitel, magatartásforma maga az élet és ezért vigyázni is kell rá. Vagyis: az erkölcsi hűség nélkül nincs életszeretet. Az erkölcs fölötti örködés az élet védeleme is egyben.

Kérdés: mi az erkölcs, mi az intelem, hogyan tudjuk helyesen magunkra vonatkoztatni és egyáltalán szükség van- e ezzel való foglalkozni .... ?

Az elmúlt napokban érdeklődéssel lapoztam fel Szabó Kálmán "Mindennapi erkölcsünk" című középiskolás diákoknak írt gyakorlati erkölcstanát. ( Kairosz kiadó 2oo1) . A tankönyv gyakorlati példákkal irányítja rá a figyelmet az erkölcsös életszemlélet fontosságára. Miután rövid történelmi összefoglalót közöl különböző erkölcsi felfogásokról, az erkölcs és szellemi élet,valamint az erkölcs és társadalom vonatkozásaira világít rá. Segít különbséget tenni az ókorban az athéni demokrácia erkölcse és a spártai erkölcs között, vagy a polgári társadalom ekölcse és a kommunista erkölcse között. Tanulságos amint rávilágít az erkölcs és vallás vonatkozásaira: " Az erkölcs abban segít, hogy a bűn akkor is bűn maradjon, ha az nem derül ki ... A hit a vallás legfőbb célja és értelme az életértékek védelme...." A tankönyv említi az unitárius egyházat is, mint azon történelmi egyházat amely erkölcsi értéket közvetít. Érdekes a vallásosságról és az egyházhoz való tartozásról szóló megállapítása: " Valamely valláshoz ( egyházhoz) való tartozás és a vallásosság nem azonos fogalmak . (... ) Az igazság kedvéért látnunk kell azt is, hogy a valláshoz ( az egyházhoz) való kötődés , a vallásosság is különböző: lehet szorosabb és gyengébb. " E megállapítás arról is szól, hogy az egyházhoz való tartozás formálissá lett napjainkban. Vagyis az egyházközséghez való tartozás külső kötelességeinek a teljesítése ( egyházfenntartási járulékok törlesztése ) mellett, az egyháztagok belső lelki élete eltérhez az egyházának a hivatalos tanításától, állásfoglalásától. Hogy ez mennyire igaz, vagy hamis nem az én tisztem itt és most eldönteni - e helyen , e számomra hasznos könyv olvasása utáni gondolatiam osztom meg. E kérdést válaszolja meg ki-ki magának : mit jelent számára az egyháztagság és mennyire tud azonosulni az egyházának a vallási tanításával és vallásos gyakorlatával , vagyis mennyire érzi otthon magát az egyházában miközben vallását kívánja gyakorolni és mivel tudna még hozzájárulni, hogy otthonosabb legyen közössége számára is ez az intézményes keret ?

Az személyes és közösségi vallásosság megélésének a lehetőségei, mindig is sarkalatos kérdései voltak és talán maradnak továbbra is az egyház számára. Talán e kettőség otthon-kereső ígényéből adódik valamiféle megegyezések, szabályok , erköcsi irányvonalak mentén való keresgélés és a helyességről való meggyőződés alapján, az erre való érvényesség szerzése. Ezeket az erkölcsi elvárásokat, intelmeket u.n. etikai kódexbe rögzítik. A keresztény egyázak - így az Erdélyi Unitárius Egyházam - számára is, az erkölcsi kérdések vizsgálatánál a jézusi szeretet kettős parancsolat a kiindulási szempont. Ennek a felismerése ellenére, a könyv szerzője mégis szomorúan állaptja meg a következőket: " A becsületes , tisztességes, lelkiismeretes magatartásnak, munkavégzésnek valójában általánosnak és természetesnek kellene lennie. De nincs így. Ezért válik egyre sürgetőbben szükségessé az etikai alapelvek ( " szabályok" ),ún. "etikai kódexek" kidolgozása és bevezetése. Szakmai etikák, ( szaketikák) amelyek különböző szakterületen ( egszégügy, oktatásügy, kereskedeem, sajtó, reklám stb.) dolgozó személyek magatartására, munkvégzése iránti elvárásokat tartalmazzák, léteztek és léteznek. Ezekhez csatlakoznak midazok az etikai szabályozások, amelyek a közéleti tevékenység egyre több területén jelennek meg." Kérdés maradhat számunkra, hogy az egyház számára mennyire szükségeszerű ezen gondolkodni . Érdekes , ahogy egy pár sorral alább a szerző az etikai kódexekről a következőket állapítja meg : " Világosan kell látnunk és határozottan kell hangsúlyoznunk, hogy az etikai kódexeknek, az etikai elvárásoknak és eljárásoknak, az etikai bizottságoknak a szerepe csupán érintőlegesen találkozik az erkölccsel, még annyit sem jelent, mint az "erkölcsi bizonyítvány", amelynek szintén nincs sok köze az erkölcshöz, csakis a bűntetlen előéletre vonatkozik, amitől még vastagon lehet az illető erkölcstelen, becstelen, jellemtelen, rongy ember. Ráadásul: az etikai kódexeket, mindig az adott szakterület illetékesei készítik el, ami érdekelvűséggel járhat, miként ezt az erkölcsromboló reklámetika is példázza. Ennek ellenére az etikai elvárások és vétségek lajstromba szedése és elbírálása azért szükséges és fontos, mert ráirányítja a figyelmee olyan típusú magatartásformákra is, amelyek bár törvénnyel nem büntethetők, de az adott szakterületen megengedhetlenek." Nos továbbra is kérdés : az egyházak vezetői , ezeknek szolgái , készek-e meglátni, felismerni azokat a "megengedheteten" dolgokat, amelyek miatt szükségessé válhat egy etikai kódex ami a lelkészek önmagukkal és munkájukkal, valamit kollegáikkal szembeni magartásformájának a helyességét közli.

Amíg ezen elmélkedtem elővettem ismét Dr. Rezi Elek tanár úrnak, az "Unitárius Erköcstan" című tankönyvét. Ez időszerű , hasznos tankönyv szerint , az erkölcs szóalkotás eredete bizonytalan. Érdekes leírását adja az etika fogalmának, amit szintén érdemesnek tartom e helyen idézni : " Az etika kifejezés görög eredetű szó. Az ethosz szó a görög kultúrkörben eredetileg azt az elkülönített helyet, rekeszt jelentette az istálóban vagy más szálláshelyen, ahol az állatok biztonságban érezhették magukat. Az ethosz érelme főleg erre a biztonságra vonatkozott. Természetes, hogy a szálláshely biztonságához az állatoknak hozzá kellett szokniuk, ezért a szónak átvitt értelme a szokás lett. Később e foglamat az emberek viselkedésére is alkalmazták, és azt a magatartást minősítették helyesnek,"biztonságosnak", amely a közösség által elismert "szokásik" (normák, szabályok) szerint történt."

Kérdés: szükség van-e arra, hogy biztonságosabbá tegyük azt a "szálláshelyet", amely lelkészi szolgálatunk révén otthonnunk is? Kérdés : szükség-e a lelkészi magatartásformákkal foglalkoznunk , annak érdekében, hogy szolgálatunkkal méltóbbnak bizonyuljunk ahhoz, hogy az elhívatásukhoz a válaszunk határozott igen legyen ? Kérdés: miképpen látják e kérdést a gyülekezeti tagok ?