Lelkészi jelentés 2002- a Kisadorján Szentháromsági Egyházközségben

Lelkészi Jelentés a 2002 évről

1.Bevezetés

„ ... meghatározó jegyei legyenek az ünnepeknek...” – olvassuk Mózes első könyve 14.-versében. Isten, a világ teremtésekor, az égbolt éjszakai és nappali világító csillagjai és bolygói fényével választotta el a nappali és éjszakai időszakot. Az égbolt világító testei, mint az ünnepek meghatározó jegyei árasszák fényt és a meleget a Földre. Rajtunk áll, hogy miként árnyékolja be arcunkat e ragyogás, miként merítünk erőt a Gondviselőnek ez áldásából. Az ünneplés, viszont akkor nem lesz életünk eltékozlása, ha jelentéssel , lélekkel , hittel és cselekedettel, áldozattal és adománnyal tudjuk megtölteni.
Az elmúlt 2002-es év, ünneplésre adott alkalom volt az egyházközség életében. Egyházközségünkből ma talán mindenki tudja, hogy 70 évvel ezelőtt a falu lakósága felekezeti összefogással a világháborúba vesztett harang helyett új harangot öntöttek, és az is lelkünkbe vésődött, hogy 100 évvel ezelőtt szentelték fel azt a templomot, amely sajnálatos módon mára már nincsen. Egy nap ünnepelhettük az összefogást és gyászolhattuk a múltat. Erre az ünnepre már a tavalyi lelkészi jelentés óta készültünk és az elmúlt év, mint a harangláb-ünnepély éve marad fenn a gyülekezet és a falu életében. Ezen bevezető után hadd térjek rá a lelkészi jelentésem részletezésére.

2.Időrendi áttekintés

Egyértelmű ugyan, hogy képtelenség az elmúlt évet a tévedés kockázata nélkül összefoglalni, hiszen csak egyszer élhetjük le mindennapjainkat és lehetetlen mindenre kitérni ami az elmúlt évben a gyülekezet életét jelentette. Mégis igyekszem röviden időrendi sorrendbe beszámolni, mintegy emlékeztetésül, az elmúlt évről, hogy mindaz ami érték volt magunkkal tudjuk vinni és ami esetleg nem, azt igyekezzünk helyesbíteni. Ilyen értelemben térek ki a havi tájékoztatókra.
Január, február .
Az évet 6.-án az évi beszámolói közgyűléssel kezdtük, ahol visszatekintettünk az elmúlt évre. Sor került a teaestes biblia-órákra Fazakas Pál, Magyari Emese, Vackán Vilmos, Péterfi Ákos és Bedében Aszalós Zoltán családjainál január és február hónapokban. Nagy tervekkel kezdtünk hozza, hogy a nyáron sorra kerülő harangláb ünnepélyünkön gyülekezeti vagy akár ökumenikus kórus keretében mi is fellépjünk. Sajnos erre nem került a későbbiekre sor. A teaestes adományoknak köszönhetően a parókia erkélyére lefolyó csatorna került. Január és február hónapok eseménydúsak voltak. Február 17.-án a katolikus templomban került sor az ökumenikus istentiszteletre, és e két hónap folyamán kellett utolsó búcsút mondanunk eltávozó embertársainknak, kikről a megfelelő helyen e jelentésben megemlékezünk majd. Január- Február hónap összefoglalóval megjelent az egyházközségi kiadvány, amely főleg az egyházközségi költségvetés nehézségeiről szólt. E tájékoztatóra a 2001 év költségvetési közgyűlése után került sor, mintegy jelezve azokat a hiányosságokat amelyeket az egyetemes egyházi vezetés fele is elküldtünk hivatalos felterjesztés útján, s melynek megoldására, vagy értelemszerű kezelésére sajnos az elmúlt évben sem került sor. Február hónap végén kezdődtek meg azok a próbákra, amelyek célja az lett volna, hogy nagypéntek alkalmával előadjuk a passiót. Sajnos annak ellenére, hogy a megegyezés megtörtént és az időegyeztetésre is sor került, sem a gyülekezeti tagok közül sem pedig ökumenikus jelleggel nem került sor a passió éneklésre sem a gyülekezeti kórus szervezésre. Remélem 2003-ra ez megvalósul.
Március, április.
Március első felében került sor a hiterősítő istentiszteletekre. Köszönöm mindazoknak akik a vendégszónokokat otthonukban megvendégelték. Ezek a hónapok sem voltak mentesek a temetési szertartásoktól, mely elhunytakról a megfelelő helyen megemlékezünk. Virágvasárnap alkalmával konfirmációi ünnepségre került sor. A konfirmándusok ebből az alkalomból az egyházközség részére új függönyt adományoztak, a segélyben részesülő diákok közös adománya pedig az úrasztala alatti szőnyeg, mely szintén ez alkalomból lett az egyházközség tulajdona. Virágvasárnap-Nagypéntek-Húsvét alkalmával az egyházközségi értesítő mintegy jelen-feltárón összegezte az ünnep evangéliumi üzenetét mindazok fele akik betegség vagy egyéb elmaradás miatt nem jöhettek az istentiszteletre, akik pedig részt vettek az ünnepen emlékeztetőül vihették el magukkal egyházközségünk ingyenes időszakos kiadványát.
Május, június.
Májusban került sor a szokásos évi esperesi vizsgálószék látogatására. E két hónapban, Áldozócsütörtök- Pünkösd alkalmával jelent meg az egyházközségi értesítő, ahol az ünnepkörnek megfelelően az adományokat és közmunkákat köszöntem meg az egyházközség nevében felköszöntve a kis Attilát, kinek keresztelőjére Fintaházán került sor , ugyanakkor elbúcsúzva azoktól, kik ebben az időszakban adták vissza lelküket a Teremtő Istennek. Június hónapban már megkezdődtek a konkrét lépések a Júliusi ünneplés érdekében. Az egyházközség nevében köszönetem kell kifejeznem Kovács Márton gondok úrnak, Tóth Józsefnek, Péterfi Ákosnak, Bereczki Sándornak, Szilágyi Sándornak, Sípos Mihálynak, Péterfi Levente, Fazakas István, Fazakas Pál pénztárnoknak az erdőben az egyházközség részére és a kerítések elkészítésében felhasznált fák kitermelésében nyújtott segítséget, valamint a közmunkát. Június 20.-án került sor arra a gyűlésre, ahol a gyülekezeti tagok mellett a segélyben részesülő diákok és szülei is részt vettek az ünnepségünk megszervezése valamint a hittestvéreink látogatása érdekében hívtunk össze.
Július, augusztus.
Július első fele a lázas készülődésben és munkában telt el, míg 20-21.-én sor került az ünnepségre. Az ünnepen Dr. Szabó Árpád főtisztelendő püspök úr hirdette az evangéliumot. Ez az esemény adott alkalmat a „Vándorcsizma” nevű néptánccsoport találkozóra, valamint erre az alkalomra kiállított néprajzi szobának a berendezésére, akár a gyerekek részére a Játszóházra. Erre az alkalomra angol nyelvű melléklettel jelent meg az egyházközség értesítője, mely ez alkalommal szélesebb körben kívánt a hívekhez szólani. A harangláb ünnepélynek akkor volt igazán értelme, ha közelebb hívta a híveket az egyházközségi szolgálathoz és egymáshoz, valamint rámutatott annak az elengedhetetlen szükségszerűségére, hogy a harangláb a közeljövőben nagyobb mérvű állagmegőrző javításon essen át. Az időrendi áttekintésben meg kell említenem, hogy augusztusban részt vettünk a Szejkei Unitárius Világtalálkozón, mely szokást az elkövetkezőkben is gyakorolni érdemes, kiszélesítve több gyülekezeti tag részvételével.
Szeptember- október.
Szeptember első felében az Oklándon tartott Országos Nőszövetségi konferencián vett részt a gyülekezet képviseletében a tiszteletes-asszony és a kántornő. E hónap elején került sor Kisadorjánban Ft. Püspök és Főjegyző látogatására a Marosi kör lelkészeinek a baráti találkozóján. Szeptember utolsó vasárnapján istentisztelet után szeretetvendégségre került sor a hívek közadakozásából. Ekkor köszöntöttük fel az augusztusban születésnapjukat ünneplőket is. Ebben a hónapban – éppen Őszi hálaadás ünnepe előtt - adódott lehetőségem, egy magyarországi városban felkínált lelkészi állás kilátásának az elutasítására is. Ezt mint tényt jegyezek le, mely úgy érzem a lelkészi jelentés része, de nem kívánom részletezni a továbbiakban. Október 27.-én Erik Kasting az Amerikai Unitárius Univerzalista Ifjúsági Egyletek ügyvezető elnöke látogatott el hozzánk, aki a fiatalokhoz is szólt. Szomorú, hogy milyen kevesen jelentek meg a segélyben részesülő fiatalok közül akkor amikor írásos meghívóval vártuk a fiatalokat az istentiszteletre.
November, december
November 1.-én a temetőben halottak napi áhítatra került sor. November 10.-én a helybelei református lelkipásztor eleget téve meghívásunknak ökumenikus istentisztelet keretében szószéki szolgálatot végzett. Az Ökumenikus istentiszteletre meghívtuk Szász Éva titkárnőt az ING életbiztosító társaság részéről, valamint Csiki Sándor valamint Csiki Albert a Nyárád Kistérség Regionális Fejlesztési iroda részéről szólott hozzánk.

Gyűlések

1-A 2002 első keblitanácsi meghívója 12-es számmal iktatva február 9.-i keltezéssel a keblitanácsosokat az egyházközség templomgondozói állásának a megvitatására, valamint a 2002 közmunkáinak a kérdése érdekében hívta. A gyűlésről jegyzőkönyv nem készülhetett a keblitanácsosok távolmaradása miatt . A következő keblitanácsi meghívó a 30 szám alatt iktatott és május 12.ére az esperesi vizsgálószék előkészítését és a júliusi ünnepély szervezését tűzte ki célul. A keblitanácsi gyűlésről jegyzőkönyv készült. A következő meghívó a 31-es iktatószámmal május 26-ra hívta össze a keblitanácsosokat, az egyházközség kibélyegzett fáinak a kérdésében. A gyűlést nem tartottuk meg, a távolmaradás miatt és jegyzőkönyv sem készült. Május 23.-án került sor az esperesi vizsgálószék szokásos évi látogatására, ahol esperesi vizsgálószéki közgyűlésre került sor. A következő keblitanácsi meghívó 37-es iktatószámú és június 23.-ra várta a keblitanácsosokat a harangláb ünnepélyét és az amerikai hittestvéreink fogadását előkészítő gyűlés megszervezésére. A gyűlést megtartottuk, jegyzőkönyv is készült, de sajnálatos a keblitanácsosok kevés létszámú részvétele. A következő keblitanácsi meghívó a 97-es iktatószám alatt augusztus 6.-ra hívtuk össze , az egyházközség erdőinek az értékesítése valamint az Illyés Közalapítványtól nyert pályázati úton nyert segítség felhasználása tárgyában. A felvetett kérdésben közös álláspont és határozat született. A következő keblitanácsi meghívó 140/2002 számmal szeptember 15.-re hívódott össze a harangláb ünnepélyéről szóló beszámoló kiértékelése tárgyában. A gyűlésen megfelelő számban vettek részt keblitanácsosok és a kiértékelés után határozat született az egyházközség téli tűzifájának a felvágása és elrakása érdekében. E határozat teljesítése sok ideig váratott magára, a november 3.-án összehívott keblitanácsi gyűlésre csupán a gondnok és a pénztárnok jelent meg. Ezért még a soron következő kérdések megtárgyalása is elmaradt. A következő meghívó november 17.-re várta a keblitanácsosokat.

Az egyházközség valláserkölcsi élete

A valláserkölcsi életről jelentést tenni, a gyülekezeti lelkület és az ezt felmutató tevékenységekből lehet. Az elmúlt évben a gyülekezeti lelkület mindenképpen pozitív képet mutatott fel az adományozás tekintetében. A közmunkák viszonylatában viszont ez gyülekezeti összkép nem állítható egyértelműen, csupán néhány áldozatos lelkű gyülekezeti tag közös összefogása mutatkozott meg. Sem az egyházközség udvarára oly sokat ígért föld fuvarozásában, sem pedig egyéb tennivalókból nem mutatható ki a közös akarat és összhang, csupán egyes lelkes és gondolkodó gyülekezeti tagok részéről érkezett segítség. Minden évben megemlítjük például a temető fele vezető út feljavítását, amire közös összefogás szükséges, de az elmondott szó nem talál meghallgatásra. Az olyan fontos kérdés is, mint a harangláb tetején a cserép kicserélése is ,vagy a harang elfordítása is süket fülekre talál. Egy dolgot jó lenne szívügynek tekinteni: a temetői út feljavítása a gyülekezet közös érdeke, a harangláb pedig mindannyiunk kincse, sem nem a lelkész, sem pedig senki gyülekezeti tagnak nem képezi személyes tulajdonát, tehát közösen kell karbantartanunk. A valláserkölcsi élet minősítéséről akkor is nehéz szólanom, amikor a tavaly évben a megüresedett templomgondozói állás betöltése olyan nehezen ment – és nem egyházközségünk tagjai közül került ki – és amikor egyik napról a másikra minden előzetes bejelentés nélkül többet nem jött takarítani a templomgondozó e kérdés megoldása nem volt egyértelmű a gyülekezeti tagok között. Hasonlóképpen a valláserkölcsi élet minősítését az is adja, hogy a nyári harangláb ünnepély után, ahogy a szél elfújta kissé a harangláb két kupás cserepét késő novemberben még nem került vissza a helyére. Talán mindenre segélyt kellene várjunk: arra is, hogy arra is vigyázzunk ami a mienk? Hát ez szomorúsággal tölt el, és sajnos méltán.
A valláserkölcsi élet egyértelmű jellemzése akkor lenen pozitív, ha a közös összefogás egyértelműbb is valósabb lenne. A hívek templomba járása általában jónak minősíthető, de az eredmény semmiképpen nem nevezhető olyannak mint amin már nem lehetne javítani. A különböző ünnepek alkalmából úrvacsorával élők száma
Húsvét 65 20, Pünkösd 65 15, Őszi Hálaaás 55 , 20, Karácsony 80 , 25
Testvéregyházközség Kapcsolat

Testvéregyházi kapcsolatunk jól működik. Az idén több mint 20 csoport látogatott el hozzánk és részt vettek a harangláb ünnepélyünkön. Ez alkalomból sor került a Testvérgyülekezeti Hitvallás aláírására is, amely alap lehet az elkövetkezőben a kapcsolat megtartása és fejlesztése érdekében. A testvérgyülekezetünknek köszönhetően sikerült a költségvetés kiegészítésére az egyházi alkalmazottak adóinak és fizetés kiegészítése tárgyában és adományuknak köszönhetően sikerült az egyházközségben elkezdett építkezés folytatására, kiegészítve az Illyés Közalapítványtól nyert építkezési alapot. A testvérgyeházközségi kapcsolat minőségi fejlesztése érdekében elsősorban a mi gyülekeztünk összefogására lenen nagyobb szükség, ami maga után vonná a kapcsolat bővítését is. Oda kell hát figyelnünk jobban egymásra, hogy ránk is jobban figyelhessenek, jobban kell akarnunk egymásnak a jót, hogy mások is segítsenek a jó megvalósításában.

Népesedési kimutatás

A tavalyi év a beköltözéseknek köszönhetően a lélekszámot megtartotta, így 2000 és 2001 azonos lélekszámmal zárta az évet. Az idén sorra került 9 temetésre, 2 keresztelőre, volt egy átállás és három kettős egyházfenntartói járulékkal csatlakozott hozzánk három személy, tehát a csökkenés 3, lélekszám 178.
Egyházközségi Közigazgatás

Az egyetemes egyházi rendeletek a hívek tudomására jutottak, a keblitanácsi gyűlések igyekeztek a közigazgatásban segítséget nyújtani, de sajnos nem mondható el az szó és cselekedet egységén alapuló összhang ami hajtóereje lenne a jó közigazgatásnak. Az egyházközségben történtekről minden alkalommal az egyházközség ingynes időszakos értesítőjében hozzájutnak a hívek és a közigazgatás így nyitott és mindenki által hozzáférhetővé vált. Így lehetőség adódik a különböző hibáknak a közös feltárásához és kijavításához. A közigazgatás a köz igazgatását jelenti, melyet a közért teszünk, de a köz nélkül ez lehetetlen. Sajnos, hogy a felelősen gondolkodó egyházközségi tagok nem vállalnak vezető szerepet a gyülekezetben, de nem is hozzák összefogásuk gyümölcseit a köz javára. A harangláb ünnepélyének a szervezésében mennyivel egyszerűbb lett volna, ha lett volna valaki aki a közebéd szervezését vállalt volna magára, annak terménybegyűjtésétől kezdve az asztalok megterítéséig és a felszolgálásig, vagy ismét egy más személy kellet volna a közmunka megszervezéséhez, hogy ne említsem külön a Vándorcsizma és Néprajzi szoba megszervezéséhez hiányt érzett segítségeket. Ha önként fel tudunk vállalni egy-egy közügyet, minél többen vagyunk, annál szerevettebbek lehetünk. Igaz, hogy szükség van a lelkészre, aki összefogja a külön kis csoportokat, de semmiképpen nem helyes, hogy mind a döntés felelősége, mind pedig a megvalósítás rajta álljon. Az elkövetkezőkben javaslom ismételten, hogy vállaljunk önként végzett közösségi munkát, hogy annak megérjenek a gyümölcsei. Javaslom és szinte minden évben kérem, hogy szervezzük meg jobban egyházközségünket, a nőszövetség, a kórus, és egyéb közös tevékenységek által. A közigazgatás csak közösen lehetséges helyesen végezni, ahol mindenkinek megvan a jól meghatározott helye és szerepe és az egymáshoz való viszonyulás az együttműködő szolgálaton alapszik. Ha azt szeretnénk, hogy egyházközségünk jól szervezett legyen, akkor szükség van önkéntes és együttműködő szolgálattevőkre és ez mindenkinek érdeke és haszna lenne.

Vagyoni ügyek és vagyonkezelés

Az év elején, a megszavazott költségvetés után már sor került a kiértékelésre és egyértelművé lett, hogy az évet úgy kezdtük, mint minden évet: nem elég a bevétel a szükséges kiadásokhoz. Ez a költségvetés a jól megindokolt érvekkel együtt felterjesztésre került az egyetemes egyházhoz is, de sajnos az év végéig nem történt érdembeli megoldás a felvetett kérdésre. Az év első egyházközségi kiadvány is erről szólt. Sajnos a tények közlése nem jelentett együttgondolkodást, vagy megoldáskeresést sem a főhatóság sem pedig a hívek részéről. Egyetlen megoldás maradt a testvérgyülekezeti adományból pótolni mindazt ami hiány volt. Ez azonban nem tűntette el mind a hiányokat: a nyugdíjpénztárhoz 2001 évről is van tartozásunk. Lelkészi és kántori fizetésekre a költségvetés előre látható kerethiánya miatt nem volt fedezet a helyi alapból.

Földek és erdők kérdése.

A földek haszonbéreinek kifizetése hamarabb beérkezett, mint az elmúlt években, de a SZMT nem vetette be a szerződésben adott területet, így a föld használhatatlan lett. Az erdő havonkénti adójának a törlesztése történik, az értékesítés a keblitanácsi gyűlés értelmében történt.


Tisztelettel kérem jelentésem megtárgyalását, kiegészítését és elfogadását.

Sándor Szilárd
Szentháromság